Adrienn szüléstörténete 2022.08.28.

Adrienn AUM-os Kismama jógásom, és Komplex szülésfelkészítőt is végzett a párjával. Szeretném a sikertörténetüket megosztani veletek az engedélyével, mert nagyon ügyesen alkalmazták a technikákat már az első babájuknál, és ami még fontosabb, Adri megvalósította a félelem-nélküliséget, így egy nagyon pozitív megélést tudhatnak a magukénak, ami inspiráló lehet azoknak a kismamáknak, akik még a szülés előtt állnak. Fontos tapasztalatot oszt meg még Adri azzal kapcsolatban is, hogy a szülési tervhez nem szabad mereven ragaszkodni, azt is el kell tudni engedni. Nagyon ügyesek voltatok, Adri, szívből gratulálok, és sok boldogságot kívánok!! ??
"Kedves Éva!
Örömmel értesítelek, hogy 2022.08.19-én, majd egy hét túlhordással megszületett kisfiam Zétény.
Ahogy oly sokan mások, gondoltam beszámolok Neked a történésekről, amelyek bár részben teljesen máshogy zajlottak, mint, amit én előre elterveztem, de ezek mellett is azt kell, hogy mondjam, hogy a felkészülésnek hála egy pozitív szülés élményben volt részem. Arról nem beszélve, hogy egy percig sem féltem a előttem álló feladattól.
Szóval az egész úgy indult, hogy bár jól helyezkedett a fej és 2 ujjnyira nyitva voltam, nem jött babóca és a trükkökkel sem sikerült előcsalogatni, ezért 40 hét + 6. napon, csütörtök este be kellett mennem indításra. Este fél 8 körül lett/volna felhelyezve a ballon, de 30 másodperc után elkezdtem vérezni, amit nem tudtak hová tenni (később a miért).
Ügyeletes orvos elmondása alapján 2,5 ujjnyi a tágulás, engedjük el a ballont, reggel 7-kor burokrepesztés.
Elmentem "aludni". Azonban a fájások elindultak. 7-8 perc, 5 perc és éreztem ahogy az időt néztem, hogy ez bizony valóban rendszeressé vált és egyre erősebb. 4 perceseknél, hajnali 4-kor szóltam a szülésznőmnek, aki mondta, szóljak apának, mert itt bizony beindult a folyamat. 5 órakor burokrepesztés után megint egy kis ismeretlen vérzés. Várakozás CTG-re kötve ágyon vajúdva az orvosom érkezésére. (DE! Ahelyett, hogy ezen töprengtem volna, párom adta a vizet, szőlőcukrot. Közben hallgattuk a jógaóra zenéit, aztán énekelgettünk (fogjuk rá), párom viccet mesélt nekem, simogatta, fogta a kezem, közben alaplégzés. Megérkezett az orvos, aki azt mondta rendben vannak a dolgok, mehet tovább a vajúdás ahogy szeretnénk. A szülésznőm a vízben vajúdást ajánlotta, ami szimpi volt, így tett bele finom olajat és ekkor már erősebbek is voltak a fájások, úgyhogy szuper volt átülni a meleg vízbe. Itt kicsit nekem fura volt a póz, mert lényegében egyfajta fekvésnek tűnt, ahol a lábam támaszkodott a kád széléhez erősített kapaszkodókon. (nem tudtam elképzelni kívülről, hogy ez így pontosan hogyan felel meg a "gravitációs pózokkal" de minden esetre jól esett a meleg.)
Párom itt is tett be nekem egy nagyon nyugis relaxációs zenét, amit egy nappal azelőtt találtam és relaxálgattam rá, elképzelve, hogy hullámzik a víz, egy csodás napnyugtás tengerparton. (https://www.youtube.com/watch?v=-2HtsiFJxFQ). Ehhez jöttek a dícsérő szavak, a hála érzete, hogy úton van a baba. ÉS AMI A LEGFONTOSABB és a leginkább sikerült felhasználni: A LÉGZÉSTECHNIKA
Minden pillanatban az első perctől használtam a jóga alaplégzéseket, amelyeket a kádban már váltogattam S, SZ hangra, időnként elképzeltem az aranyafonalat, ahogy elmegy messze a tengerbe (A youtube videó képe nagyon megmaradt az agyamban) és különösen a vége felé az U légzésre váltottam, illetve bevallom vagy két alkalommal a legvégén Á hanggal, ezekből volt egy kettő, amihez egyszerűen jól esett a hangerőt megemelni, de folyamatosan az volt a cél, hogy ne essek ki a légzésből. Ez kétszer majdnem megtörtént, de a párom ott volt mellettem és segített emlékezni. Utólag azt gondolom, hogy igazából annyira arra összpontosítottam a figyelmet, hogy jól lélegezzek, hogy ez az erős koncentráció volt képes elterelni a figyelmet a kontrakciókról. Nem mondom, hogy nem éreztem az egyre erősödő mentruáció jellegű görcsöket, de nem azt akartam elkerülni, hanem egyszerűen a megtanultak alapján ellélegezni. ÉS bejött. Egyszer a szülésznőm "fenyegetett" hogy nem biztos hogy nem kell majd oxi, de hát felülírtam a várakozásokat és oly szépen haladtam, hogy 9-kor már a tolófájások jöttek. Így hát megérkezett az orvosom újra. Párom és a szülésznőm kiemeltek a vízből és áttámogattak szülőágyra, ahol azt mondták "forgatni fognak". Bár előzőleg jeleztem, hogy valami gravitációt jól felhasználó pózt (négykézláb stb.) szeretnék, akkor ott nem érdekeltek az előzetes elképzelések, nem is lett volna erőm bármire, járni alig bírtam azon a 3 méteren, nemhogy bármilyen pózt felvenni. Rábíztam magam a szülésznőre, mert bíztam benne. Ami fura volt, hogy jobbra fekve feltették a lábamat, pedig ezt biztosan nem terveztem. A forgatásból az lett, hogy egy jobbrafekvés sikeredett a kitolási szak kezdetekor és utána ahogy át akartak forgatni balra, elakadtam középen. A szülésznő feltette a másik lábtartót is (az orvos kérdezte is, hogy miért, mert nem szokványos) de a szülésznőm úgy látta nekem szükségem lesz arra, hogy kapaszkodjak majd, mert nem fogom tudni megtartani magam. (ebben mondjuk volt valami.) Szóval ott feküdtem egy teljesen ellentétes pózban, mint amire készültem, kifejezetten egy olyanban, amire az volt a cél, hogy ne kerüljön sor. ÉS ennek ellenére, akkor az úgy volt jó. Folytattam a légzéseket és amikor éreztem hogy ott a pillanat nyomtam erősen. (pedig itt is a kilélegzés volt a cél, fejben igazából talán az is történt.) Megintcsak annyira erős volt bennem, hogy gátvédelemmel akarok szülni és ennél a szülésznő-orvos párosnál annyi nőnek sikerült, hogy úgy éreztem bízhatok abban, hogy amikor amit mondanak az úgy lesz jó. Már épp felkészítettek,hogy lehet picit vágni kell, ha a kövi nyomás nem úgy sikerül, lidokaint is beadták, de ezt követően olyan jól sikerült összpontosítani, hogy elkerülve a vágást és szakadást végül extra gyorsan 10.10 perckor már láthattam a kisfiamat. Valamiért a szülésznőm a prüszkölő légzést nem támogatta az oxigén ellátásra hivatkozva, de mutatott egyet, ami ugyan felkészülés nélkül ért, de sikerült alkalmaznom. Ebben rengeteget segített a párom, aki mélyen a szemembe nézve (ezt sose fogom elfelejteni, úgy belém égett) csinálta a légzést velem és mutatta hogy én is követhessem. Amikor már azt hittem nem bírom tovább tartani, akkor egyszer csak ott volt, megszületett.
A szülésznő utóbb elmesélte, hogy, ahogy indultam ő már minden lepergetett maga előtt, császárt, oxit, epit, a végén gátmetszést, de nem tudja mit csináltam, semmi nem kellett és olyan módon ért véget a szülés, ahogy végeredményben mantráztam magamnak amióta hozzád jártam jógára. "Könnyedén gyorsan, időre szülöm meg természetes úton, egészséges babámat." (Az "időre" talán csak azért maradt el, mert sokat kértük a picit semmiképp ne jöjjön előbb mert apa munkahelyváltása miatt meg a felújítás miatt szükségünk volt az utolsó hetekre.)
Sajnos a lepényi szakasz után volt egy nagyobb vérzésem, mert kiderült, hogy a kis méhszáj sebem, amivel a korábbi nőgyógyászati vizsgálatokon azt mondták olyan minimál hogy nem kell műteni, a szülést nem viselte túl jól, (valószínű ez okozta a ballonnál és a repesztésnél is a vérzést, így keltettem egy kis pánikot, de pikkk-pakk elláttak és Zéti így apa mellkasán pihengetett míg rendbe raktak és megfigyeltek egy 2 órán át, aztán viszont Rám tették még vagy 1 órát cicire. Így extra hosszú aranyóránk lett.
Nekem a tanulság az volt, hogy lehet egy tervem, egy elképzelésem, de ha tudok bízni a külsős segítő tapasztalatában, akkor nem szabad ragaszkodni hozzá, mert csak félelmet, befeszülést okoz. (Amúgy 13-án (terminusz) voltam vizsgálaton, ami után egész elkezdtek beindulni a fájások, azt hitték kb. megyek majd vissza, de aznap nagyon megijedtem, mert a szülésznőm tett egy két megjegyzést, amiből arra következtettem, hogy nem biztos, hogy támogató lesz mindenben amit szeretnék. pl. amikor mondtam, hogy elakadásnál megpróbálnám majd a 4kézlábast és kérdezte mire gondolok, és mondtam hogy pl. szívhang csökkenés, azonnal rávágta, hogy ez nem vita tárgya, azonnal műtő, erről nem az anya dönt. Hazaérve ledőltem aludni és elmúltak a fájások.) Miután elfogadtam, hogy nem véletlenül választottam őt a rengeteg pozitív szüléstörténet után, és beláttam, hogy bíznom kell a tapasztalataiban el tudtam fogadni, hogy talán lesz, ami másként fog alakulni.
És bár elmaradtak pozíciók, felfektetve feltett lábakkal toltam, de mégis összességében úgy alakult minden ahogy szerettem volna. Gyorsan, abszolút elviselhető/ellélegezhető fájdalommal, gátvédelemmel, természetes úton. ??
Hát nagyjából talán ennyi lenne. Remélem minden leírtam, amit el szerettem volna mondani. Még talán annyi, hogy köszönöm az órákat, a technikák bemutatását. (Iszonyatos biztonságérzetet adott, hogy egy cseppet sem féltem a szüléstől.) A Légzéstechnikák pedig nagyon kellettek, ahogy a gátizomtorna és a gátmasszázs is, amelyhez köszönöm az extra tanácsokat.
Szép hétvégét kívánok!
Adrienn"



Kövess minket a Facebook-on!